2014. május 14., szerda

Interjú Mia Kso-val

Sziasztok!
Engem ért a megtiszteltetést, hogy meginterjúvolhattam a blogversenyünk egy másik győztesét, Mia Kso-t, a Royals íróját, aki nem egy, hanem két első helyezést is bezsebelt versenyünkön, mégpedig a legjobb író, és a legjobb nem fanfiction kategóriában.
Íme az interjú:

1. Két kategóriában – legjobb író, legjobb nem fanfiction – is első helyezést értél el. Mi volt az első reakciód, mikor megláttad az eredményt?
Legelőször kétszer újrafrissítettem az oldalt, hogy biztosan jól láttam-e, aztán elolvastam még jó párszor, csakhogy meggyőződjek róla, tényleg nem csak képzelődöm, és valóban az én nevem van az okleveleken. Teljes meglepettség uralkodott el rajtam. Vigyorogtam megállás nélkül, miközben már a könnyeim is kicsordultak. Fantasztikus érzés volt ezt megélni, nem győzőm elégszer megköszönni Nektek!

2. Mint minden író, te is biztosan szereted olvasni olvasóid véleményét. Ki tudnál egyet emelni, amelyik személyes kedvenced?
Volt egy hozzászólás még a legelső blogomon, a Crazy Friends Forever-ben. Talán valahol a harmadik évadnál tartottam, amikor egy lány elmesélte nekem, hogy milyen nagy hatással van rá a történetem. Leírta, hogy senki nem gondolná róla, hogy ahhoz hasonló blogokat olvas, és hogy mennyire hálás nekem azokért az üzenetekért, amiket megpróbálok közvetíteni. Azt hiszem, soha nem fogom elfelejteni ezeket a mondatokat. Nagyon meghatott, mivel eszembe sem jutott volna, hogy valakit tényleg meg tudnak érinteni a történeteim.

3. Mikor és miért döntöttél úgy, hogy beleveted magad a bloggerek világába, és másokkal is megosztod történeteidet?
Többször megfordult már a fejemben, hogy belekezdek egy történetbe, mivel mindig is nagyon szerettem írni. Azt hiszem, már kislányként is elég élénk volt a fantáziám, ami mostanra már nagy segítség a cselekmények kialakításában. 2013 júniusában vettem végül rá magam, hogy feltöltsem az első fanfiction blogba, aminek a mai napig nagyon örülök, mivel úgy érzem azóta sokat fejlődtem, és a kedves szavak és visszajelzések csak még inkább inspirálnak arra, hogy ne hagyjam abba, és foglalkozzak az írással.

4. Hogy jutott eszedbe a Royals ötlete? Mesélnél egy kicsit erről?
Mindig is érdekelt hogyan élnek a gazdag, felsőbbrendű emberek. Sokszor elképzeltem már, milyen lehet az élet egy olyan világban, ahol nem számít a pénz, a fényűző partik pedig számukra megszokottak. Megalkottam tehát egy várost, Holkbrook-ot, ahol pontosan ilyen családok mindennapjaiba tekinthetnek be az olvasók. A két rivalizáló fél alapötletéhez a Rómeó és Júlia című műből jött az ihlet. Nem akartam túlságosan elcsépelt, tragikus sorsú szerelmi történetet írni, ezért került be a képbe a főszereplő lány családja egy amolyan egyensúlyként a két szembenálló fél között. A politikát csak mellékszálnak szántam eredetileg, de végül elég fontos szerepe lett, és mostanra már szinte központi témává vált, ami rengeteg mindent befolyásol a kapcsolatok alakulásában.

5. Van olyan szereplő a blogodban, akivel azonosulni tudsz, esetleg magadról vagy a környezetedben egy személyről mintáztad?
Azt hiszem, minden szereplőben egy kicsit én is ott vagyok. Mindegyikükben vannak olyan tulajdonságok, amik bennem is megvannak, de igazából egyiküket sem tudnám túlzottan önmagamhoz hasonlítani. Én nem vagyok nagyszájú, és képtelen lennék áttiporni azokon az embereken, akiket szeretek csak azért, hogy feljebb kerüljek egy bizonyos ranglétrán. Mindezek ellenére valahogy mindegyik karakter közel áll a szívemhez. Vannak olyan döntéseik, amikkel egyetértek, viszont néhány cselekedetük már túlszárnyalja az értékrendemet, és normális esetben elítélném őket ezekért. Mindemellett egy teljesen különböző világban nőttek fel, számukra ez a természetes életvitel.

6. Mire vagy a legbüszkébb a történeteddel kapcsolatban?
Lehet, hogy nyálasan vagy sablonosnak fog hangzani, de én minden egyes pipára, díjra és kedves szóra büszke vagyok, amit az olvasóktól kaptam. Amikor elkezdtem, egyáltalán nem erre számítottam. Igazság szerint éppen az ellenkezőjétől rettegtem, hogy nem fog tetszeni az embereknek, amit csinálok, és a szókimondó hozzászólásokkal egy életre elmegy majd a kedvem az írástól. Talán ezért vártam 19 éves koromig, hogy belekezdjek az első történetembe.

7. Mi inspirál az írásban?
Eleinte csak azért csináltam, mert szerettem. Természetesen még mindig az egyik legkiemelkedőbb tényezője az életemnek az írás. Mostanra már azonban az olvasókért igyekszem az új fejezetekkel, ami néha nyögvenyelősen jön csak össze. Van, hogy egyszerűen nem tudok két értelmes szót leírni anélkül, hogy ne álljak meg állandóan gondolkodni, mi is jön ezután… Visszatérve az inspirációra, talán a legjelentősebbként azt tudnám megemlíteni, hogy kiadjam magamból azt a rengeteg, kavargó gondolatot, ami napról napra megelevenedik a fejemben, amikor az utcán sétálok.

8. Vannak terveid az írással? Szeretnéd, ha könyvben is megjelennének irományaid?
Jelenleg kommunikációt tanulok a főiskolán, és minden vágyam, hogy egyszer egy könyvesbolt polcain lássam viszont a saját regényemet. Tisztában vagyok vele, hogy ehhez még rengeteget kell tanulnom és fejlődnöm, de azt hiszem, a megfelelő helyen vagyok a cél eléréséhez vezető úton. Ha a könyv nem jönne össze, akkor újságíróként szeretnék tevékenykedni. Legfőképpen embereknek szeretnék segíteni az írásaimmal, ezért majd később a pszichológiára szeretnék orientálódni.

9. Megosztanál egy kis ízelítőt a történetedről, hogy azok, akik eddig nem olvasták a blogodat, is kedvet kapjanak hozzá?
Holkbrook külső szemlélőként egy ugyanolyan hely, mint bármelyik más a világon. Azonban, ha közelebbről megismered a város elitjét, elsőre talán kissé megrettensz tőlük. Olyan emberekkel találkozol, akiket az ösztöneik vezérelnek, és a vérükben csörgedezik a hatalom utáni vágy. Barátságok egyesülnek újjá, és néha kénytelenek azokkal az emberekkel szövetséget kötni, akiket a hátuk közepére sem kívánnak. Az ő értékrendjükben nem számít, ha családtag az ellenfél, ugyanúgy átgázolnak egymáson, mintha egy vadidegen lenne. Azonban, ha valaki megbolygatja az állóvizet a Paradicsomban, egy emberként fognak össze, félretéve minden ellenszenvüket, hogy leszámoljanak vele. Talán gonoszoknak tűnnek elsőre, de a gyenge pillanataikban összetörnek, és megmutatják emberséges oldalukat, amik által ők is ugyanolyan értékes emberekké válnak, mint bárki más…

10. Végül, de nem utolsó sorban. Gondoltál arra miután beneveztél a versenyre, hogy első helyezést érsz el ráadásul két kategóriában is?
Ha azt mondanám, hogy meg sem fordult a fejemben, akkor hazudnék. Szerintem mindenki, aki benevez egy versenybe eljátszadozik a gondolattal, milyen jó lenne az első három helyezés egyikét megszerezni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy számítottam rá, vagy tényként könyveltem el, dehogyis, erről szó sincs. Amikor megnyertem az első kategóriát, akkor majd kiugrottam a bőrömből. 20 éves fejjel egész nap vigyorogva jártam-keltem, annyira örültem az első helynek. Aztán pár héttel később, amikor láttam, hogy megérkeztek a legjobb író kategóriában is az eredmények, elképzelni sem tudtam, hogy még egyszer első lehetek. Tényleg jó párszor vissza kellett még néznem, hogy tényleg elhiggyem. Sőt, mielőtt elküldtem az e-mailt a nyereményekkel kapcsolatban, akkor is többször ellenőriztem, hogy tényleg igaz-e, nehogy idiótának nézzetek, hogy minek írok én Nektek.

11. Ó, és egy bónusz kérdés, ha nem haragszol. Van olyan bloggerina, akire felnézel, vagy akinek a története a kedvenced és alig várod, hogy felrakja a folytatást?
Bevallom őszintén, mostanában nem igazán van időm blogokat olvasni. Mielőtt elkezdtem írni rendszeresen figyelemmel követtem több történetet is, és naponta képes voltam tízszer rákattintani az oldalra, hátha felkerült már az új rész. Most már ha szabadidőm van, akkor megpróbálom a saját blogomba írni a fejezeteket, de az iskola és egyéb más teendőim miatt erre sem tudok sokszor annyi időt fordítani, mint amennyit szeretnék.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése