Sziasztok!
Engem ért a megtiszteltetést, hogy
meginterjúvolhattam a blogversenyünk egy másik győztesét, Mia Kso-t, a Royals íróját, aki nem egy, hanem két első
helyezést is bezsebelt versenyünkön, mégpedig a legjobb író, és a
legjobb nem fanfiction kategóriában.
Íme az interjú:
1. Két kategóriában
– legjobb író, legjobb nem fanfiction – is első helyezést
értél el. Mi volt az első reakciód, mikor megláttad az
eredményt?
Legelőször kétszer
újrafrissítettem az oldalt, hogy biztosan jól láttam-e, aztán
elolvastam még jó párszor, csakhogy meggyőződjek róla, tényleg
nem csak képzelődöm, és valóban az én nevem van az okleveleken.
Teljes meglepettség uralkodott el rajtam. Vigyorogtam megállás
nélkül, miközben már a könnyeim is kicsordultak. Fantasztikus
érzés volt ezt megélni, nem győzőm elégszer megköszönni
Nektek!
2. Mint minden író, te is biztosan szereted olvasni olvasóid véleményét. Ki tudnál egyet emelni, amelyik személyes kedvenced?
Volt egy hozzászólás
még a legelső blogomon, a Crazy Friends Forever-ben. Talán valahol
a harmadik évadnál tartottam, amikor egy lány elmesélte nekem,
hogy milyen nagy hatással van rá a történetem. Leírta, hogy
senki nem gondolná róla, hogy ahhoz hasonló blogokat olvas, és
hogy mennyire hálás nekem azokért az üzenetekért, amiket
megpróbálok közvetíteni. Azt hiszem, soha nem fogom elfelejteni
ezeket a mondatokat. Nagyon meghatott, mivel eszembe sem jutott
volna, hogy valakit tényleg meg tudnak érinteni a történeteim.
3. Mikor és miért döntöttél úgy, hogy beleveted magad a bloggerek világába, és másokkal is megosztod történeteidet?
Többször megfordult már
a fejemben, hogy belekezdek egy történetbe, mivel mindig is nagyon
szerettem írni. Azt hiszem, már kislányként is elég élénk volt
a fantáziám, ami mostanra már nagy segítség a cselekmények
kialakításában. 2013 júniusában vettem végül rá magam, hogy
feltöltsem az első fanfiction blogba, aminek a mai napig nagyon
örülök, mivel úgy érzem azóta sokat fejlődtem, és a kedves
szavak és visszajelzések csak még inkább inspirálnak arra, hogy
ne hagyjam abba, és foglalkozzak az írással.
4. Hogy jutott eszedbe a Royals ötlete? Mesélnél egy kicsit erről?
Mindig is érdekelt
hogyan élnek a gazdag, felsőbbrendű emberek. Sokszor elképzeltem
már, milyen lehet az élet egy olyan világban, ahol nem számít a
pénz, a fényűző partik pedig számukra megszokottak. Megalkottam
tehát egy várost, Holkbrook-ot, ahol pontosan ilyen családok
mindennapjaiba tekinthetnek be az olvasók. A két rivalizáló fél
alapötletéhez a Rómeó és Júlia című műből jött az ihlet.
Nem akartam túlságosan elcsépelt, tragikus sorsú szerelmi
történetet írni, ezért került be a képbe a főszereplő lány
családja egy amolyan egyensúlyként a két szembenálló fél
között. A politikát csak mellékszálnak szántam eredetileg, de
végül elég fontos szerepe lett, és mostanra már szinte központi
témává vált, ami rengeteg mindent befolyásol a kapcsolatok
alakulásában.
5. Van olyan szereplő a blogodban, akivel azonosulni tudsz, esetleg magadról vagy a környezetedben egy személyről mintáztad?
Azt hiszem, minden
szereplőben egy kicsit én is ott vagyok. Mindegyikükben vannak
olyan tulajdonságok, amik bennem is megvannak, de igazából
egyiküket sem tudnám túlzottan önmagamhoz hasonlítani. Én nem
vagyok nagyszájú, és képtelen lennék áttiporni azokon az
embereken, akiket szeretek csak azért, hogy feljebb kerüljek egy
bizonyos ranglétrán. Mindezek ellenére valahogy mindegyik karakter
közel áll a szívemhez. Vannak olyan döntéseik, amikkel
egyetértek, viszont néhány cselekedetük már túlszárnyalja az
értékrendemet, és normális esetben elítélném őket ezekért.
Mindemellett egy teljesen különböző világban nőttek fel,
számukra ez a természetes életvitel.
6. Mire vagy a legbüszkébb a történeteddel kapcsolatban?
Lehet, hogy nyálasan
vagy sablonosnak fog hangzani, de én minden egyes pipára, díjra és
kedves szóra büszke vagyok, amit az olvasóktól kaptam. Amikor
elkezdtem, egyáltalán nem erre számítottam. Igazság szerint
éppen az ellenkezőjétől rettegtem, hogy nem fog tetszeni az
embereknek, amit csinálok, és a szókimondó hozzászólásokkal
egy életre elmegy majd a kedvem az írástól. Talán ezért vártam
19 éves koromig, hogy belekezdjek az első történetembe.
7. Mi inspirál az írásban?
Eleinte csak azért
csináltam, mert szerettem. Természetesen még mindig az egyik
legkiemelkedőbb tényezője az életemnek az írás. Mostanra már
azonban az olvasókért igyekszem az új fejezetekkel, ami néha
nyögvenyelősen jön csak össze. Van, hogy egyszerűen nem tudok
két értelmes szót leírni anélkül, hogy ne álljak meg állandóan
gondolkodni, mi is jön ezután… Visszatérve az inspirációra,
talán a legjelentősebbként azt tudnám megemlíteni, hogy kiadjam
magamból azt a rengeteg, kavargó gondolatot, ami napról napra
megelevenedik a fejemben, amikor az utcán sétálok.
8. Vannak terveid az írással? Szeretnéd, ha könyvben is megjelennének irományaid?
Jelenleg kommunikációt
tanulok a főiskolán, és minden vágyam, hogy egyszer egy
könyvesbolt polcain lássam viszont a saját regényemet. Tisztában
vagyok vele, hogy ehhez még rengeteget kell tanulnom és fejlődnöm,
de azt hiszem, a megfelelő helyen vagyok a cél eléréséhez vezető
úton. Ha a könyv nem jönne össze, akkor újságíróként
szeretnék tevékenykedni. Legfőképpen embereknek szeretnék
segíteni az írásaimmal, ezért majd később a pszichológiára
szeretnék orientálódni.
9. Megosztanál egy kis ízelítőt a történetedről, hogy azok, akik eddig nem olvasták a blogodat, is kedvet kapjanak hozzá?
Holkbrook külső
szemlélőként egy ugyanolyan hely, mint bármelyik más a világon.
Azonban, ha közelebbről megismered a város elitjét, elsőre talán
kissé megrettensz tőlük. Olyan emberekkel találkozol, akiket az
ösztöneik vezérelnek, és a vérükben csörgedezik a hatalom
utáni vágy. Barátságok egyesülnek újjá, és néha kénytelenek
azokkal az emberekkel szövetséget kötni, akiket a hátuk közepére
sem kívánnak. Az ő értékrendjükben nem számít, ha családtag
az ellenfél, ugyanúgy átgázolnak egymáson, mintha egy vadidegen
lenne. Azonban, ha valaki megbolygatja az állóvizet a
Paradicsomban, egy emberként fognak össze, félretéve minden
ellenszenvüket, hogy leszámoljanak vele. Talán gonoszoknak tűnnek
elsőre, de a gyenge pillanataikban összetörnek, és megmutatják
emberséges oldalukat, amik által ők is ugyanolyan értékes
emberekké válnak, mint bárki más…
10. Végül, de nem utolsó sorban. Gondoltál arra miután beneveztél a versenyre, hogy első helyezést érsz el ráadásul két kategóriában is?
Ha azt mondanám, hogy
meg sem fordult a fejemben, akkor hazudnék. Szerintem mindenki, aki
benevez egy versenybe eljátszadozik a gondolattal, milyen jó lenne
az első három helyezés egyikét megszerezni. Természetesen ez nem
azt jelenti, hogy számítottam rá, vagy tényként könyveltem el,
dehogyis, erről szó sincs. Amikor megnyertem az első kategóriát,
akkor majd kiugrottam a bőrömből. 20 éves fejjel egész nap
vigyorogva jártam-keltem, annyira örültem az első helynek. Aztán
pár héttel később, amikor láttam, hogy megérkeztek a legjobb
író kategóriában is az eredmények, elképzelni sem tudtam, hogy
még egyszer első lehetek. Tényleg jó párszor vissza kellett még
néznem, hogy tényleg elhiggyem. Sőt, mielőtt elküldtem az
e-mailt a nyereményekkel kapcsolatban, akkor is többször
ellenőriztem, hogy tényleg igaz-e, nehogy idiótának nézzetek,
hogy minek írok én Nektek.
11. Ó, és egy bónusz kérdés, ha nem haragszol. Van olyan bloggerina, akire felnézel, vagy akinek a története a kedvenced és alig várod, hogy felrakja a folytatást?
Bevallom őszintén,
mostanában nem igazán van időm blogokat olvasni. Mielőtt
elkezdtem írni rendszeresen figyelemmel követtem több történetet
is, és naponta képes voltam tízszer rákattintani az oldalra,
hátha felkerült már az új rész. Most már ha szabadidőm van,
akkor megpróbálom a saját blogomba írni a fejezeteket, de az
iskola és egyéb más teendőim miatt erre sem tudok sokszor annyi
időt fordítani, mint amennyit szeretnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése