Interjú J. Samuels-el

Kedves Olvasók!

Engem ért az a megtiszteltetés, hogy meginterjúvolhattam egy nagyon tehetséges írót, J. Samuels-t, aki a blogversenyünkön két első helyezést is bezsebelhetett, méghozzá két különböző történettel! Az egyik az I'm Still Alive, a másik pedig az Uncertain - Bizonytalan, melyeket nyugodt szívvel ajánlok olvasásra! S akkor íme az interjú!

1. Miért jelentkeztél a versenyre? Mi motivált?

Régóta nyomon követem már a blogot, így láttam a bejegyzést, tetszettek a kategóriák, valamint a nyeremények is, ezért jelentkeztem, gondolván, vesztenivalóm úgy sincs.

2. Mikor és miért kezdtél el blogolni?

Napra pontosan 2013. szeptember 20-án. Nos... Gőzöm sincs hogyan is volt pontosan, az biztos, hogy abban az időben rengeteg blogot olvastam, valamint közrejátszott egy cikk is, amiben a sablon blogokról írtak. Ezáltal kezdtem el gondolkozni azon, hogy ha én nekiállnék blogolni, vajon mi lenne az én - nem sablonos - alapsztorim. Igazából azt hiszem, ez az eget rengetően érdekfeszítő története az ISA megszületésének - amit véleményem szerint végül aztán mégsem teljesen sikerült sablonmentesen végigvinni, sőt. :D

3. Kérlek, írj magadról néhány mondatot, hogy jobban megismerhessünk!

Húha, sosem szerettem magamról beszélni, még most is úgy gondolom, hogy az Olvasóim ismernek a legjobban - feltéve, ha képesek olvasni a sorok között.
Mindenesetre... Elképesztően alacsony vagyok, tömegbarna hajjal és szemmel, valamint fanatikus rajongással megspékelve. Rengeteget eszem, jó a nyelvérzékem - ezáltal szeretem is a nyelveket -, valamint asszem' különleges ismertetőjegyem a rengeteg karkötő, esetleg a bakancs - nyáron tornacipő. Nagyon elhiszem azt, hogy a jövőben egy banda baromi szexi dobosának feleségeként tengetem majd a napjaim, és együtt mutogatunk majd metálvillákat az esküvői fényképeken.
Ja, és sosem látni engem fülhallgató, vagy a telefonom nélkül.

4. Az "I'm Still Alive" blogodon kívül van még két másik történeted is, s ezeket mind párhuzamosan írod. Hogy tudsz lépést tartani magaddal? Mennyi idődet veszi el ez a három sztori?

Őszintén? Elég nehezen, bár azt hiszem, most, hogy az ISA-t lezártam, könnyebb lesz majd, és behozom a lemaradásokat. Eleinte ezt az egészet csak unaloműzésképp csináltam, és még most sem érzem tehernek, általában a saját tempómban írom a fejezeteket, és igyekszem ehhez igazítani a határidőket is.

5. Mit jelent számodra az írás?

Ha most nyálas lennék, azt mondanám, mindent. De ez így nem teljesen igaz.
Kétségtelen, hogy rengeteget, nem tudom elképzelni a mindennapjaim írás nélkül, és konkrétan már két nap "elvonás" után kész vagyok. Leginkább úgy gondolom, hogy enélkül az egész nélkül egy két lábon járó idegzsák lennék, vagy esetleg szétrobbanna a fejem a sok idióta gondolattól. Úgy fogalmaznék, hogy megkönnyebbülést jelent, és szeretem ezt csinálni.

6. A saját tapasztalataidat is beleviszed a történeteidbe vagy csupán a fantáziádra hagyatkozol?

Is-is. Szerintem aki azt mondja, csak a fantáziájából táplálkozik, egész egyszerűen hazudik, vagy talán túl sok a szabadideje. Aki pedig csak az általa megélt történésekből, az egyszerűen egy idő után unalmas lesz.
Nekem szükségem van a saját tapasztalataimra ahhoz, hogy ihletet gyűjtsek, viszont van, hogy egy adott jelenet/történet csupán a fantáziám szüleménye, ez a helyzettől függ.

7. Manapság nagyon sok blogot nyitnak a kezdő és feltörekvő írópalánták, s ezek több, mint felének az lesz a sorsa, hogy félbehagyják és bezárják az egész oldalt! Te mit gondolsz ezekről?

Talán csak azért nyitják őket, mert hírnevet szeretnének szerezni, vagy épp olvasókra, biztatókra van szükségük, aztán pedig hisztiznek, amiért senki sem figyel fel rájuk. A legnagyobb baj az egészben, hogy nem az írás szeretete miatt kezdik el ezt az egészet, és csupán a remélt hírnév vezérli őket.

8. Milyen ötlettől vezérelve írtad meg a "Repülni" című gyönyörű novelládat?

Repülni... Hm, hát elsősorban egy novella versenyre készült, és az elért eredményre a mai napig elképesztően büszke vagyok. Talán csak azért lett ilyen melankólikus, mert szerettem volna kipróbálni magam valami másban is, kíváncsi voltam, hogyan sikerül majd, aztán végül azt hiszem, ez az az irományom, amire örökké büszke leszek. Eléggé a szívemhez nőtt, és fontolgatom, hogy talán nem marad meg csupán egy novellaként.

9. S végül, de nem utolsó sorban, mik a terveid a jövőre nézve az írással kapcsolatban? 

Valamelyik nap pont elagyalgattam ezen, és kicsit eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne mondjuk ülni a saját dedikálásom közepén, a könyvemmel körülvéve... Biztos elképesztő érzés.
Jó lenne ezen a vonalon tovább menni, mégsem érzem magam elég jónak, most még leginkább csak egy hobbi, és egy módja az érzelmeim kifejezésének.

Köszönöm az interjút J. Samuels-nek! 

További sikeres blogolást kívánok!

Diana H.