Boldog: Tetszett a reggeli jelenet, szépen ki voltak dolgozva a részletek benne, volt egy sajátos hangulata. Az elején kicsit hosszúak voltak a mondatok, én egyet-kettőt részekre osztottam volna, hogy könnyebben emészthető legyen az eleje. Ha öltözködésről írsz - gondolok itt a hálóingre felvett kabát esetére -, nem kell leírni, hogy egy ruhadarabot mire vett fel, ha az már előbb megemlítetted! Kerüld a zárójeles magyarázatokat, megbontják a történetet. A konyhai jelenet is tetszett, tipikus bénázások egy átlagos reggelen, de! Használd a "röhög" szónak a szinonimáit (pl. nevet, kacag, derül, stb.), ott sok volt a szóismétlés. A koncert backstage-ében a jelenetek tetszettek, jól illusztráltad, hogy hogy gondolkodhat egy fiú, és a végén szépen kijött az "egyszer fent, egyszer lent" helyzet.
Szomorú: Az elején megvolt az a nyomaszó hangulat, ami ilyen helyzetekben belengi a szobát, szóval tíz pontból tizenegyet kapnál! Tetszett, ahogy a barátnő próbált színt vallani, de elakadt benne a szó, érzékeltetted, hogy mennyire nehéz ilyen dolgokat elmondani. A békülés jelenete is tetszett, habár az anyuka megjelenése felkavarta az érzelmeket és a hangulatot, amit remekül időzítettél. Megjegyezném; nem kell nagy betűvel írni az "anya" szót, akkor sem, ha éppen személyként használod, mivel nem ez a neve. Viszont visszaadtad azt az idegességet és aggodalmat, ami jellemzi az anyukákat ilyen helyzetekben, és tetszett a kicsit feszültebb légkör is közöttük. A vége pedig kifejezetten aranyos lett, úgy zártad le a jelenetet, ahogy illik.
Vicces: A vacsora elkészítése frenetikusra sikerült! Visszaadta azt a kaotikusságot és pörgést, ami a nagy családokra a leginkább jellemző. Mindegyik karakternek rögtön lett egy bizonyos jelleme, ami csak még inkább hozzáadott a hangulathoz. Az étkezés utáni jelenet is jó lett, akkorra már lenyugodtak a kedélyek, mindenki lelassult kicsit, de a családias hangulat megmaradt. A visszaemlékezést nem tudom hova tenni, tetszett, azt biztosra tudom mondani. Viszont az egyik mondatot befejezetlenül hagytad benne. Azt utólag is javítsd!
Csattanó: Olyan szépen és óvatosan vezetted fel magát a csattanót, hogy elmaradt a döbbenet... de ez nem feltétlenül baj! Sőt, kifejezetten tetszik, hogy ennyire megfontoltak a karakterek, és az észszerű beszélgetésük is nagyon tetszett. Az elején a visszaemlékezés a helyén volt, és a békülés is átment a vizsgán. Magával ragadó a sok apró bénázás, amitől valóssá válik a két főhős kapcsolata. A végén a telefonhívás viszont mindent vitt, amilyen rövid, olyan indulatosra sikerült, ami megfogott! Gratulálok!
Megjegyzés: Néha oda teszel vesszőt, ahova nem kéne, és onnan hagyod le, ahova viszont kötelező lenne kitenni. Nézesd át valakivel ebből a szempontból a részeket, mielőtt posztolod őket, és ügyelj a gépelési hibákra! Ennyi lenne, remélem, segítettem vele.
További sikeres blogolást kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése