Kedveskék!
Tudom, el vagyok maradva - megint - a kritikákkal, de elég sok a dolgom mindenfelé. Azonban folyamatosan olvasom őket, de a hosszabbaknál lassabban haladok. Igyekszem mielőbb megírni mindenkiét, s remélem ti is azon a véleményen vagytok, hogy inkább tartson tovább, de egy hosszabban kifejtett, részletesebb kritikát szeretnétek, ami ugye nem fél perc! Most viszont megérkeztem Csilla blogjának a véleményezésével, s bízom benne, hogy tudok hasznos tanácsokat adni! :)
Design:
A kinézet értékelését a fejléccel kezdeném, mely nem igazán nyerte el a tetszésemet, s mivel úgy láttam, hogy a saját kezed munkája, van értelme leírnom a problémáimat vele! Először is, az alapjáraton színes fejlécet el lehet készíteni úgy, hogy egy motívum - vagy esetedben szereplő - fekete-fehérben legyen rajta, ehhez azonban nagyon sok gyakorlásnak és valamilyen szinten szépérzéknek kell lennie benned. Én inkább az előbbit mondanám hiányosságnak nálad. Az odáig rendben van, hogy a háttérben szépen feltüntetted a cirkuszt, hiszen ez áll a történeted középpontjában, de a két szereplőt nem sikerült a legjobban elhelyezned és kivágnod sem. A férfi karakterről csak annyit mondanék még - a színén kívül -, hogy nem lett szépen körbevágva, hiszen látszik körülötte egy fehér árnyék szerűség, mellyel még nem is lenne probléma, ha akkor a teljes teste körül felfedezhető lenne. Viszont te annyira kisatíroztad a széleket - meg a hátát is szegénynek -, hogy ez eltűnt, mert szerintem ott volt. S akkor térjünk át a lányra, akinél nem tudom, hogy az eredeti kép hátterét is meghagytad-e vagy az a fejléc háttere, de ezzel a "kicsit körberadírozom, de mégse" módszerrel furcsa lett. Azonban a legzavaróbb számomra a fiú és a lány között virító fehérség. A betűtípus amúgy jó, viszont nem ott helyeztem volna el a feliratot, valamint a jobb sarokban lévő elforgatott írásnak nem látom értelmét. Javaslom, hogy készíts egy új fejlécet, de alaposan gondold át mit szeretnél rá, s ügyelj a képek minőségére és arra, hogy passzoljanak egymáshoz, hiszen az elképzelésed nem volt rossz, csak nem sikerült kivitelezni!
Miután elolvastam a rövid történet ismertetőt az oldalsávban, az első gondolatom az volt, hogy miért rózsaszín a háttér? Hiszen nem is illik a történethez, s erre az érzésre az is rátett egy lapáttal, hogy nem az halvány árnyalatú, hanem egy erőteljesebb, amit én abszolút nem kedvelek. Ez viszont még nem is lenne akkora nagy probléma, hiszen ízlések és pofonok, azonban míg a fejlécre sötétlilás színnel írtad rá a blogcímet, addig a bejegyzéseid címének bordó színt adtál, a dátumnak feketét, a moduloknak szürkét, és még sorolhatnám. Első körben el kellene döntened, hogy melyik maximum három színt szeretnéd viszontlátni az oldalon, mert így egy nagy káosz az egész. A dátumnak és a modulok címének nyugodtan adhatsz ugyan olyan árnyalatot, a második szín a linkekké legyen, a harmadik pedig a szövegé. Az oldalsávodat is egyetlen szóval tudnám illetni: kusza. Rengeteg típusú és stílusú modult helyeztél kis, s közben nem figyeltél arra, hogy passzoljanak egymáshoz. Nézzük például az 'ajánló' pontodat, mely egy pontozott keretű szövegdoboz. Ha te az egyszerűség híve vagy, ami egyáltalán nem probléma, akkor használd ugyan ezt a kódot a többihez is! Fontos lenne, hogy NE az ajánlóba írd bele az információkat, mert egyrészről ütközik a címmel, másfelől pedig furcsa is. Az alább található képes modulod teljesen fölösleges, legalábbis abból a szempontból, amire te kiraktad. Ha az tetszik nagyon, akkor rakj be hozzá egy olyan képet, ami illik mind az oldal színeihez, mind a történethez (ez utóbbi megvan), és írd abba bele az ismertetőt vagy éppen az információkat, de vigyázz, ebből ne legyen sok - maximum kettő és azok sem közvetlenül egymás alatt -, mert az már nem szép! Talán vehetnéd kisebbre a modulcímek méretét, s mindenképpen rendezd át a sorrendet, hogy logikusabb és rendezettebb legyen az oldalsáv, (fentről lefelé írom): 1. Menü, 2. Ajánló, 3. Felirtakozók, 4. Információk, 5. Chat, 6. Oldalmegjelenítések, 7. Saját blogjaid, 8. Cserék .. A jelenlevők modult, ha nem oldalra szeretnéd, akkor rakd a menü elé, s egyszerre csak egy kérdés legyen kint, a lezárultat pedig mindig vedd majd le!
A dátumnak és a fejezet címének a méretén is állíthatnál, talán két px-el kisebbre, utóbbinak pedig adj valami szebb, kicsit cifrább betűtípust. Mindenképpen plusz pont jár azért, mert használod a részeknél a sorkizárt igazítást, azonban ne használj ennyi képet. Igen, szép hosszú fejezetek írsz, de bőven elég lenne két kép bele.
Amúgy tetszik ez a lekerekített szélű sablon, s talán pont ezért választanék a helyedben olyan modulokat az oldalsávba, amiknek a szélük szintén le van kerekítve, így még jobban passzolna hozzá. Végszóként pedig, változtasd meg a forrásmegjelölés hátterének a színét, mert nagyon elüt!
Történet:
A prológusodat elolvasva egészen kíváncsi lettem, hogy mi lesz a folytatás, s nem is feltétlenül az egész történet kimenetele vonzott, de arra mindenképp, hogy a lánynak végül sikerült-e az ugrás vagy sem. Átlapoztam hát az első fejezetedre, s picit ugyan szomorúan raktároztam el magamban azt a tényt, hogy a nagy kérdésre még várni kell, mégis mosolyogtam, mert nagyon jó prológust tettél le elénk, Olvasók elé, kiknek felhívod vele a figyelmét.
Tetszik az alapötlet, miszerint Sofinak magának kell keresnie egy kis pénzt annak érdekében, hogy ne nézzen ki teljesen lepukkantan, s ezt spontán fellépésekkel oldja meg Manhattan utcáin, ahol köztudottan szeretik a mutatványosokat. Persze megy New York kevésbé elit felére is, Brooklyba. Sofi és az anyja közti kapcsolat egészen érdekes, hiszen míg azt mondja a lányának, hogy nagylány már, s menjen egyetemre, addig eléggé kiakad azon, hogy este tíz órakor ér haza. Természetesen megértem, hogy aggódik a lánya miatt és nem szeretné, hogy bármi baja is essen, de azért ez egy picit furcsa - talán annyira mégsem, mert ilyenek a szülők többsége szerintem a való életben is. Az élet fintora, hogy Sofi édesapja artistaként dolgozott, s talán pont ezért nem szerette a lány anyja, hogy ő is érdeklődik ezen szakmai iránt. Minél jobban tiltotta neki, hogy kijárjon az utcára és ott fellépjen, ezzel pedig egy kis pénzt keressen, Sofi annál jobban vágyakozott a cirkusz után, s végül szerencséje lett. Sok nehézség és apró tényező után sikeresen teljesített az Il Capitano cirkusznak a felvételijén, így a beválasztották a csapatba. Abba a csapatba, melybe több, mint tíz évvel azelőtt édesapja is tartozott, s abba a cirkuszba, ahol apja az életét vesztette, de még ma is egy legendának tartják őt.
Bevallom, még nem jutottam a történet végére - talán a hosszú fejezetek miatt se -, de egészen érdekes történet a tiéd. Én személy szerint még nem találkoztam a cirkusz témának ezen feldolgozásával, úgyhogy még egyedinek is mondanám. Kíváncsian fogom tovább olvasni a részeket, s remélem, a későbbiekben sem csalódom!
Valamint itt szeretném megjegyezni, hogy külön dicséret illet meg, amiért már a tizenhetedik fejezetnél tartasz, és nem adod fel, ahogy azt manapság a többség teszi!
Írásmód:
Ügyesen írsz, próbálsz odafigyelni a választékosságra, de még elég sok helyen találkoztam szóismétlésekkel! Amikor írod a részeket, gondold át többször is, hogy mit szeretnél "papírra vetni", s próbáld meg másként megfogalmazni, mielőtt pedig közzéteszed, olvasd át kétszer, így sokkal kevesebb ismétléses hibával publikálhatsz! Előfordulnak helyesírási hibáid is, főleg vessző problémáid vannak - legtöbbször oda is teszel, ahova nem kellene -, valamint nem vagy tisztába mit kell egy, s mit kell külön írni. Erre is ugyan azt a "gondold át, majd ellenőrizd kétszer" taktikát javasolnám, s mellette a Word-öt, mely azért a legtöbb esetben jelzi a hibákat! Figyelj oda rá, hogy a számokat minden esetben betűvel írd ki, és még véletlenül se használj a történetbe zárójeleket! Ez a két hiba talán a legszembetűnőbb nálad, melyeket egészen könnyedén ki tudsz javítani, az előbbiek korrigáláshoz pedig egy kis idő szükséges!
Adj magadnak időt arra, hogy megírd a fejezeteket, ne csapd őket össze! Próbálj meg hosszabb, több tagmondatból álló mondatokat írni! Rengeteg olyan különálló mondattal találkoztam olvasás közben, melyeket egészen nyugodtan írhattál volna egybe, természetesen vesszővel elválasztva. Mostanában én is éppen ezt igyekszem fejleszteni, hogy kis túlzással, de ne három szóból álló mondatokat írjak, hanem két-három sorosakat. Persze azért oda kell figyelni, hogy lehessen követni, hogy ne essünk abba a hibába, hogy mire az Olvasó végigér a mondaton már azt sem tudja honnan is indult az!
Mint azt már említettem, szép hosszú fejezeteket írsz, s talán már túl terjedelmesek is azok! Én csak magamból kiindulva mondom ezt, hiszen a rengeteg apró-cseprő dolgaim mellett nincs túl sok időm elolvasni a kedvenc történeteim részeit, főleg, ha több is van, így nem biztos, hogy boldogan állnék neki a tiédnek! Talán több nekifutással el tudnám olvasni, azonban ez már nem ugyan az, nem annyira élvezetes - szerintem!
Mindenképp meg szeretném említeni, hogy véleményem szerint jól részletezed a környezetet, az érzéseket vagy éppen a múltat. Mindig olyan kis morzsákat osztasz meg velünk, amikre kíváncsiak lennénk, s nem azokat fejted ki bővebben, amikre a kutya sem kíváncsi! Csak így tovább!
További sikeres blogolást kívánok!
Diana H.
